Konrád György: Tanulmányi kirándulás (Zsidókról, XIII.)

auf Deutsch


2004. szeptemberében Auschwitz-Birkenauban voltam. Barátom, Rajk László épület-, díszlet- és kiállítástervező vitt magával kocsin. A táj a Kárpátokon, az Alacsony és a Magas- Tátrán át elragadóan szép volt. Menet, jövet Krakkóban szálltunk meg. Számomra újdonság volt Kazimierz, Krakkó egykori zsidónegyede, ma -- mint általában az egykori zsidónegyedek -- a bohémia fészke, amelyben művészek és diákok töltik meg a kávézókat, de a lényeg az úticél volt, és nem az utazás.

Rajk volt a kalauzom, ő volt a Reiseführer és a tájékoztató. Ő volt otthon a magyar zsidók hamuja mellett, mert ő odament, tanulmányozta a történetet, beszélt a helybeli muzeológusokkal, és elkészítette a kiállítást. Más csak ábrándozik arról, hogy jó volna, ha lenne ilyen, ő odamegy és megcsinálja. És közben felfedez nyomokat, amelyekre mások addig nem is igazán néztek oda. Téglába karcolt személy- és helységneveket, meg dátumokat 1944-ből. Lefényképezte olyan emberek szöggel vésett, alig látható és lassan eltünedező nyomait, akiknek talán még a cipője is ott van abban a barakkban, ahol a kiállításon kívül tárolt cipőládákat őrzik, hiszen ártatlanul vértanúvá lett felebarátainkról minden maradvány kegyeletes védelmet érdemel.

Azok az emberek, akiket a német hatóságok az emberi személy minden attributumától meg akartak fosztani, legalább a nevük kezdőbetűjét hátra akarták hagyni. Valami jelet arról, hogy ők is léteztek, és olyanok voltak, mint az emberek, ha most már nem is látszanak annak, mert ők már csak legyengült, csíkos öltözetű bábuk, mozgó darabok, alsóbbrendű lények, akiknek az életével nem kell elszámolni, fogyóanyag, akikkel mihamarabb végezni kell. Hozták is szépen a szerelvények az utánpótlást, 1944. nyarán éppen a magyar zsidókat, közöttük az én iskolatársaimat...


© Laszlo Rajk 2013